Október 9-én Szilvásváradra utaztunk a MÁVStart rendezésében.
Még a tavasz folyamán egy kedvezőnek tűnő ígérettel, őszi ajánlattal lepett meg minket a MÁVStart. Ahogy múltak a hetek, hónapok és megérkezett a részletes, az árakat is tartalmazó ajánlat, a kezdeti lelkesedés lelohadt. A jelentkezők egy jó része visszalépett, amikor szembesült az árakkal. Csak egy jellemző részlet: az utazás a nyugdíjasok számára sem volt ingyenes, továbbá a teljes árú menetjegy sokak számára megfizethetetlennek tűnt. Talán nem is véletlen, hogy az eredetileg különvonatként tervezett utazást végül a menetrend szerinti járaton biztosított fenntartott ülőhely jelentette, a meghirdetett árakon, ami fiaskó a rendezők szempontjából és költséges a résztvevők számára. Persze, ha valaki 2010-ben valamin még csodálkozik…
A csekélyre apadt létszám mellett végül néhányan mégis igénybe vettük a lehetőséget, és a különvonat helyett menetrend szerinti gyorsvonattal, egri átszállással, a szlovák „Piroska” motorvonat külön kocsijában Szilvásváradra értünk. A vasúti pálya Szilvásvárad felé haladtában egy „meglehetős” emelkedőt tartalmaz, amelyet a sok utassal, továbbá a külön pótkocsival megpatkolt Piroska jelentős sínköszörülésekkel és alkalomszerű motorbőgetésekkel, nekifutásokkal csak „éppen, hogy” küzdött le.
Végül is szerencsésen a célállomásra értünk, ahol gyakorlatilag kiürült a vonat. Hűvös, ám ragyogó tiszta idő fogadott bennünket, olyan valószínűtlenül kék éggel, amilyet a Főváros környékén aligha láttunk az utóbbi évtizedekben. Átsétáltunk a településen a bazársor mentén a keskeny nyomtávú erdei vonat végállomásáig. A sűrűn induló járatok egyikével a gyönyörű őszi erdőben a Szalajka – Fátyol vízesés elnevezésű végállomásig utaztunk. Kissé puritán felépítésű ez az erdei vonat, jóárasított (hm…) menetjeggyel…, de örüljünk, hogy létezik.
A rendelkezésünkre álló idő arra volt elegendő, hogy megtekintsük az ősember-barlangot, majd visszasétáljunk Szilvásváradra. A barlang magasan az Istállóskő oldalában, 535 m magasan található, s hozzá egy igen jól kiépített, biztonságos korlátokkal ellátott, ám meredek, igencsak köves-sziklás ösvény vezet. Valóságos búcsújárás, jövés-menés volt az úton, ahol akár egészen apró gyermekeket vezetgető szülőkkel is találkozhattunk. Az apróságok bírták jobban!
Az információs táblákról kiderült, hogy a hatalmas barlangot, a 46 m hosszú sziklaüreget az ősember sok ezer éven keresztül hol szállásként, hol pedig állatai istállójaként használta. 1912 óta folynak itt ásatások, és a rengeteg megmunkált állatcsont és kőeszköz mellett a legérdekesebb lelet egy fuvola, amelyet készítője a barlangi medve combcsontjából faragott ki.
A visszafele úton megcsodáltuk a Szalajka-völgy mesés szépségét, őszi pompáját, az aprócska patakok, csobogók, vízesések játékát, a smaragdzöld tó panorámáját és a kissé árnyékba borult Fátyol-vízesést a hatalmas útilapu teleppel. Külön élményt jelentett a – most éppen bővizű – Sziklaforrás látványa a kis tavacskával.
Ha már pisztrángtelepek közelében járunk, bizony kötelező a halacskát megkóstolni. Kiválasztottunk egy szerényebb vendéglátóhelyet és bekaptunk egy adag rántott pisztrángot. Nagyon finom volt!
Hazafelé az utazás meglehetősen hosszúra nyúlt, mert vágányépítés miatt, Gödöllő környékén, a nyílt pályán a vonatunk gyökeret vert egy időre.
Összességében véve – egybehangzóan – azt állapítottuk meg, hogy a program túlságosan nagy időhányadát az utazás (gyorsvonat, Piroska, erdei kisvasút) tette ki, a gyalogtúrára alig jutott idő. Ezen kívül még fajlagosan drága, a nyugdíjasok számára is fizetős volt a vonat. Ezeket a körülményeket sajnos nem ellensúlyozta a MÁVStart kísérők rendkívüli udvariassága, kedvessége és ügybuzgalma. A nagy távolság miatt ilyesmit talán célszerűbb lenne 2-3 naposra tervezni, szállással. Akkor viszont még drágább lesz a túra. Nehéz dolgok ezek manapság.
Még a tavasz folyamán egy kedvezőnek tűnő ígérettel, őszi ajánlattal lepett meg minket a MÁVStart. Ahogy múltak a hetek, hónapok és megérkezett a részletes, az árakat is tartalmazó ajánlat, a kezdeti lelkesedés lelohadt. A jelentkezők egy jó része visszalépett, amikor szembesült az árakkal. Csak egy jellemző részlet: az utazás a nyugdíjasok számára sem volt ingyenes, továbbá a teljes árú menetjegy sokak számára megfizethetetlennek tűnt. Talán nem is véletlen, hogy az eredetileg különvonatként tervezett utazást végül a menetrend szerinti járaton biztosított fenntartott ülőhely jelentette, a meghirdetett árakon, ami fiaskó a rendezők szempontjából és költséges a résztvevők számára. Persze, ha valaki 2010-ben valamin még csodálkozik…
A csekélyre apadt létszám mellett végül néhányan mégis igénybe vettük a lehetőséget, és a különvonat helyett menetrend szerinti gyorsvonattal, egri átszállással, a szlovák „Piroska” motorvonat külön kocsijában Szilvásváradra értünk. A vasúti pálya Szilvásvárad felé haladtában egy „meglehetős” emelkedőt tartalmaz, amelyet a sok utassal, továbbá a külön pótkocsival megpatkolt Piroska jelentős sínköszörülésekkel és alkalomszerű motorbőgetésekkel, nekifutásokkal csak „éppen, hogy” küzdött le.
Végül is szerencsésen a célállomásra értünk, ahol gyakorlatilag kiürült a vonat. Hűvös, ám ragyogó tiszta idő fogadott bennünket, olyan valószínűtlenül kék éggel, amilyet a Főváros környékén aligha láttunk az utóbbi évtizedekben. Átsétáltunk a településen a bazársor mentén a keskeny nyomtávú erdei vonat végállomásáig. A sűrűn induló járatok egyikével a gyönyörű őszi erdőben a Szalajka – Fátyol vízesés elnevezésű végállomásig utaztunk. Kissé puritán felépítésű ez az erdei vonat, jóárasított (hm…) menetjeggyel…, de örüljünk, hogy létezik.
A rendelkezésünkre álló idő arra volt elegendő, hogy megtekintsük az ősember-barlangot, majd visszasétáljunk Szilvásváradra. A barlang magasan az Istállóskő oldalában, 535 m magasan található, s hozzá egy igen jól kiépített, biztonságos korlátokkal ellátott, ám meredek, igencsak köves-sziklás ösvény vezet. Valóságos búcsújárás, jövés-menés volt az úton, ahol akár egészen apró gyermekeket vezetgető szülőkkel is találkozhattunk. Az apróságok bírták jobban!
Az információs táblákról kiderült, hogy a hatalmas barlangot, a 46 m hosszú sziklaüreget az ősember sok ezer éven keresztül hol szállásként, hol pedig állatai istállójaként használta. 1912 óta folynak itt ásatások, és a rengeteg megmunkált állatcsont és kőeszköz mellett a legérdekesebb lelet egy fuvola, amelyet készítője a barlangi medve combcsontjából faragott ki.
A visszafele úton megcsodáltuk a Szalajka-völgy mesés szépségét, őszi pompáját, az aprócska patakok, csobogók, vízesések játékát, a smaragdzöld tó panorámáját és a kissé árnyékba borult Fátyol-vízesést a hatalmas útilapu teleppel. Külön élményt jelentett a – most éppen bővizű – Sziklaforrás látványa a kis tavacskával.
Ha már pisztrángtelepek közelében járunk, bizony kötelező a halacskát megkóstolni. Kiválasztottunk egy szerényebb vendéglátóhelyet és bekaptunk egy adag rántott pisztrángot. Nagyon finom volt!
Hazafelé az utazás meglehetősen hosszúra nyúlt, mert vágányépítés miatt, Gödöllő környékén, a nyílt pályán a vonatunk gyökeret vert egy időre.
Összességében véve – egybehangzóan – azt állapítottuk meg, hogy a program túlságosan nagy időhányadát az utazás (gyorsvonat, Piroska, erdei kisvasút) tette ki, a gyalogtúrára alig jutott idő. Ezen kívül még fajlagosan drága, a nyugdíjasok számára is fizetős volt a vonat. Ezeket a körülményeket sajnos nem ellensúlyozta a MÁVStart kísérők rendkívüli udvariassága, kedvessége és ügybuzgalma. A nagy távolság miatt ilyesmit talán célszerűbb lenne 2-3 naposra tervezni, szállással. Akkor viszont még drágább lesz a túra. Nehéz dolgok ezek manapság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése