Csütörtökön, augusztus 26-án este 9 órakor, előzetes regisztráció után meglátogattuk az óbudai Polaris Csillagvizsgálót. Természetesen egész nap az eget kémleltük, hiszen felhős, borult, pláne esős időben szó sem lehetett volna a csillagok kémlelésréről. Ami a rossz időt illeti, az idén ugyancsak kijutott nekünk is, de másoknak is az esőből, így az időjárás miatti idegeskedés nem volt teljesen alap nélküli. Óriási szerencsénkre a némiképp felhős délelőtt után alkonyatra, estére kiderült az idő, és hovatovább a Hold előtti kis felhőpamacsok sem takarták a látványt.
Kilenc óra után érkeztünk meg a bemutató helyszínére, a Laborc utcába, csupán a csillagvizsgáló környékén uralkodó teljes sötétség volt kissé zavaró. Így az udvaron és a felfelé vezető vaslépcsőn kissé vaksin, némi botladozás és morgolódás után értünk fel a bemutatóhelyre, a tetőre.
A csillagvizsgáló tetőteraszán négy darab, méreteikhez képest igen nagy teljesítményű távcsővel fogadott minket a csillagvizsgáló lelkes, szakértő gárdája. Valamennyi tetőteraszi távcső tükrös felépítésű (newton reflektor) volt, 200 mm-es tükrökkel. Ezek közül hármat a kis termetűek és a gyermekek számára kedvező, alacsony felépítésű, „Dobson” állványra szerelték, míg a negyedik távcsövet egy masszív, fotós háromlábra telepítették. Ez utóbbi betekintő nyílása (okulárja) sokak számára túlságosan is magasan helyezkedett el, itt viszont cserében nem kellett a magasabbaknak állandóan hajolgatniuk a „kukucskálás” során. Az emeleti kupolában a termetes méretű lencsés (refraktor) távcső körül óriási tumultus és teljes sötétség volt. Itt az erősen elkötelezett munkatárs az „égi dolgokról” roppant lelkes előadást tartott az összezsúfolódott érdeklődők számára, csupán a távcső előtti tülekedés és a folytonos jövés-menés, valamint a sötétségbe időnként bevillanó egy-egy vaku fénye zavarta mindezt. A vakuzást állandó hangos felháborodás kísérte.
A tetőterasz négy tükrös távcsöve előtt viszont folyamatos és zavartalan volt a bemutató, s egyúttal a kellemes, enyhe estét is élvezhettük. Alkalmunk volt kettőscsillagokat, csillaghalmazokat, gyűrűs ködöt megfigyelni, majd kiváló felbontásban tekinthettük meg az égbolton fényes „csillagként” tündöklő Jupitert és négy égi kísérőjét, holdját. A felhőpamacs elvonulta után a Hold semmi máshoz nem hasonlító, csodálatatos látványát élvezhettük. A háromlábon álló távcső munkatársa a Hold felszínének különleges objektumait mutatta be, amelyek közül a legnagyobb meglepetést az erőteljes nagyításban kiválóan megfigyelhető, szinte hihetetlen alakú, szabályos hatszögletű kráter okozta. Valamennyi távcsőre az volt a jellemző, hogy egyik sem rendelkezett a Föld forgását automatikusan kompenzáló, forgató mechanikával, motorral, így minél nagyobb nagyításban figyeltünk meg egy égi objektumot, annál gyakrabban kellett a távcső helyzetét kissé korrigálni. Erőteljes nagyításban ez egyetlen betekintés, azaz néhányszor tíz másodperc alatt bekövetkezhetett.
Zárás környékén nagyszerű élmény birtokában távoztunk.
