Október 30-án, szombaton a Budai-hegyekbe mentünk túrázni. Gyönyörű, őszi napsütést kaptunk ajándékba. A Normafától indultunk, majd Makkosmáriánál pihenőt tartottunk, több céllal is. Először is tüzet gyújtottunk az új, nagyszerűen kialakított esőtető melletti tűzrakó helyen, és szalonnát, kolbászt, krumplit sütöttünk. Előkerült némi vörösbor is a frissen készült finomságok mellé. Persze, ahogy az ilyenkor már szokott lenni, egy-két krumpli, debreceni kissé odaégett a parázsban, de a bosszankodáson kívül más baj nem történt. És különben is, volt szalonna, vöröshagyma bőven, jóllakni.
A vidám falatozás után mécsesek gyújtásával megemlékezünk azokról, akik már nincsenek közöttünk.
Mindezek után pedig elindultunk a Farkashegyi repülőtér felé. A Szekrényes-, a Farkas- és a Budaörsi-hegy övezte katlanban még 1929-ben alakított ki több korabeli repülőklub vitorlázógépek számára repülőteret és hangárt, pilótaszállást, oktatóközpontot. Akkoriban még a vitorlázógépeket kézi erővel megfeszített gumikötéllel indították a Szekrényes-hegyről, egy katapult asztalról. Ehhez kezdetben gyalog kellett oda felcipelni az indulásra kész gépeket. Később, az 1950-es évek táján az indítás, a gépek felhúzása már motoros csörlővel történt.
Érdekességként megemlíthető, hogy a repülőtér és tágabb környéke szolgált felvételi helyszínéül „A tizedes meg a többiek” című, 1964-ben bemutatott film számos téli jelenetének. Néhány jelenetben jól beazonosíthatók a környéki hegyek, maga a repülőtér katlana, továbbá több kép hátterében is látható a pilótaotthon jellegzetes épülete. Ami azért is kissé humoros, mert itt kint volt akkoriban a szigorú tiltó felirat: Fényképezni tilos!
A roppant változatos előéletű repülőteret jelenleg a MÁV Repülőklub használja.
Elhaladva a repülőtér kerítésének É-i sarka mellett, egy sajátos, egyszerű kék pötty jelzésű ösvényt találunk, amely egy bozótos kaptatón keresztül felvezet a Sorrentohoz. A Kies-völgy északi oldalán futó, számos ponton csodaszép kilátással kecsegtető, néhol igen keskeny fenyvesgerinc mesebeli látványt nyújt, és egy kis nézelődésre, pihenőre csábít. Ez annál is inkább javasolható, mert a gerinc nyugati oldalán igen meredek, sziklás ösvény bukdácsol le a sárga jelzésű turistaútig, a becsatlakozásnál egy rövid, de csúszós, kőporos, törmelékes, számtalan gyökérrel tagolt lejtővel, amelynek északi oldalán bizarr, erősen málló sziklaalakzatok fogadják az erre járókat.
A Sorrento elnevezés turistáktól származik. A festői, sziklás-fenyveses, romantikus vidék elnevezését a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet) turistái a híres olaszországi üdülőhelyről kölcsönözték, még az 1900-as évek elején.
A Sorrento bejárásával a boka-megpróbáltatások véget is értek, és útunka a sárga jelzésen folytattuk tovább, a Szekrényes-hegy, majd a Szállás-hegy aljában. Az enyhe, ám hosszú kaptató után elértük Budaörs házait, és a Mária-völgyön keresztül l
eballagtunk a buszmegállóig.
A vidám falatozás után mécsesek gyújtásával megemlékezünk azokról, akik már nincsenek közöttünk.
Mindezek után pedig elindultunk a Farkashegyi repülőtér felé. A Szekrényes-, a Farkas- és a Budaörsi-hegy övezte katlanban még 1929-ben alakított ki több korabeli repülőklub vitorlázógépek számára repülőteret és hangárt, pilótaszállást, oktatóközpontot. Akkoriban még a vitorlázógépeket kézi erővel megfeszített gumikötéllel indították a Szekrényes-hegyről, egy katapult asztalról. Ehhez kezdetben gyalog kellett oda felcipelni az indulásra kész gépeket. Később, az 1950-es évek táján az indítás, a gépek felhúzása már motoros csörlővel történt.
Érdekességként megemlíthető, hogy a repülőtér és tágabb környéke szolgált felvételi helyszínéül „A tizedes meg a többiek” című, 1964-ben bemutatott film számos téli jelenetének. Néhány jelenetben jól beazonosíthatók a környéki hegyek, maga a repülőtér katlana, továbbá több kép hátterében is látható a pilótaotthon jellegzetes épülete. Ami azért is kissé humoros, mert itt kint volt akkoriban a szigorú tiltó felirat: Fényképezni tilos!
A roppant változatos előéletű repülőteret jelenleg a MÁV Repülőklub használja.
Elhaladva a repülőtér kerítésének É-i sarka mellett, egy sajátos, egyszerű kék pötty jelzésű ösvényt találunk, amely egy bozótos kaptatón keresztül felvezet a Sorrentohoz. A Kies-völgy északi oldalán futó, számos ponton csodaszép kilátással kecsegtető, néhol igen keskeny fenyvesgerinc mesebeli látványt nyújt, és egy kis nézelődésre, pihenőre csábít. Ez annál is inkább javasolható, mert a gerinc nyugati oldalán igen meredek, sziklás ösvény bukdácsol le a sárga jelzésű turistaútig, a becsatlakozásnál egy rövid, de csúszós, kőporos, törmelékes, számtalan gyökérrel tagolt lejtővel, amelynek északi oldalán bizarr, erősen málló sziklaalakzatok fogadják az erre járókat.
A Sorrento elnevezés turistáktól származik. A festői, sziklás-fenyveses, romantikus vidék elnevezését a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet) turistái a híres olaszországi üdülőhelyről kölcsönözték, még az 1900-as évek elején.
A Sorrento bejárásával a boka-megpróbáltatások véget is értek, és útunka a sárga jelzésen folytattuk tovább, a Szekrényes-hegy, majd a Szállás-hegy aljában. Az enyhe, ám hosszú kaptató után elértük Budaörs házait, és a Mária-völgyön keresztül l
eballagtunk a buszmegállóig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése