2016-05-21 - Mátraszentistván - Ágasvár - Mátrakeresztes

Mátraszentistván – Ágasvár - Mátrakeresztes - 2016. május 21.

2016. május 21-én - a Borostyánfa túracsapat szervezésében - a Mátrában jártam gyalogtúrán.

A túra teljesített útvonala: Mátraszentistván (Vidróczki csárda) - Ágasvár (789 méter magas csúcs) – Ágasvári turistaház - Csörgő-patak völgye - Böske-forrás - Mátrakeresztes

Túravezető: Sipos Gyula         

A Stadionoknál lévő Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal mentünk Mátraszentistvánig, a túra kezdő helyszínére. Kemény utazás volt, a két és negyedórás utat pihenő nélkül tettük meg.

Mátraszentistvánon, a Vidróczki csárdánál szálltunk le buszról, onnan indult a gyalogtúra (néhányan belülről is megnéztük a vendéglőt). Kezdetben a kék sávot követtük, amelyen az Ágasvári turistaházat céloztuk meg. A 20 fős csapatból ketten úgy döntöttünk egy elágazásnál, hogy felmegyünk a 789 méter magas ágasvári hegycsúcsra, a többiekkel majd a turistaháznál találkozunk. Elváltunk a csapattól, és elindultunk egy, kb. másfél-két kilométer hosszú emelkedőn. A csúcsra fel is értünk, de a valaha volt vár romjaiból már semmit nem láttunk. Gyönyörködtünk a szép kilátásban, majd megkezdtük a leereszkedést a hegy másik oldalán. Na, ez sem volt egyszerű. Kövekkel, gyökerekkel nehezített, nagyon meredek ösvényen jutottunk le a turistaházhoz, ahova pár perccel előttünk érkeztek meg a csoport könnyített útvonalat teljesítő tagjai is. A turistaháznál hosszabb pihenőt tartottunk, a többség az itt található vendéglőben némi fogyasztás mellett pihente ki az eddigi út fáradalmait.

A továbbiakban a piros kereszten, majd a piros sávon (a Böske-forrás érintésével) folytattuk a túrát Mátrakeresztesig, ahol gyalogtúránk véget ért. Innen - rövid vendéglői kikapcsolódás után – Volánbusszal, pásztói átszállással, megkezdtük a hazafelé utat. A kora esti órákban szerencsésen visszaérkeztünk Budapestre.

Az útviszonyok, a körülményekhez képest, a túra teljes útvonalán jók voltak. Azonban az ágasvári leereszkedésen túl is kaptunk a talpunk alá köveket, gyökereket, meredek útszakaszt. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a Mátrában járunk, és itt a jó út fogalmának más tartalma van, mint a Budai-hegyekben. (Csak megjegyzem, hogy esős időben ide nem szabad jönni.)

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemes, napsütéses, meleg időt fogtunk ki. A jó idő sok kirándulót, túrázót vonzott ki a szabadba. Ágasváron, és a turistaháznál telt ház volt. A hegycsúcsra két irányból jöttek a kirándulók, a szűk ösvényen nehezem tudtuk kerülgetni egymást.  A turistaház büféjében, egy-egy sörért 10-15 perces sor is előfordult.

A megtett távolság nem volt egész 10 kilométer, ha pozitívan állunk a kérdéshez, akkor könnyen teljesíthető túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 21.

Molnár Béla

2016-05-07 - Fényes-forrás Tanösvény

Tatai Fényes-forrás Tanösvény - 2016. május 07.

2016. május 07-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, tatai kiránduláson vettem részt.

Túravezető: Sipos Gyula         

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Tóvároskertig, ahol a kirándulás jellegű gyalogtúra kezdődött. 

Először az Angolparkot kerestük fel. Elhaladtunk a Cseke-tó partján - amely egy igazi horgászparadicsom. Megtekintettük a Török mecsetet, a Kazinczy padot, pálmaházat, szabadtéri színpadot, a műromokat és műbarlangot, Olimpiai Edzőtábort (persze csak kívülről).

Az egész Angolparkot hangulatos kis sétautak szövik át. A szépen gondozott park, a hatalmas platánfák, szomorú füzek csodálatos nyugalmat árasztanak.

Az Angolpark után elsétáltunk a közelben lévő Tatai Öreg-tóhoz is, ahol fotóztunk, és gyönyörködtünk a szép kilátásban.

Tatát a vizek városának is nevezik, nem véletlen, hogy a kirándulás során gyakran találkoztunk vízi-malmokat idéző romokkal.

Tovább haladva megtaláltuk a Fényes fasort, amelyen Fényes Fürdő felé vettük az irányt. A gyönyörű, gesztenyefákkal övezett út (egy kis balkanyarral) elvezetett bennünket a fürdő komplexum területére, ahol pihenőt tartottunk. Az idő szép volt, sütött a nap, a szauna házban nyitva tartó büfét is találtunk, így minden adva volt egy kellemes, rövid sziesztára. (A szauna-világ szolgáltatásait most nem vettük igénybe.)

A pihenő után indultunk a program utolsó szakaszához, a fürdőtelep szomszédságában lévő Fényes-forrás Tanösvényhez.

A Tanösvény látogatása fizetős, a belépőárak (csoportos kedvezmény) tekintetében támadt egy kis vitánk a személyzettel, de végül többen megváltottuk a 900.- forintos belépőjegyet és elindultunk egy látványos, különleges hangulatot árasztó sétaútra.

A bejáratnál lévő fogadóépület előtt egy fatoronyban rögzített, átlátszó csőben kísérhetjük figyelemmel a feltörő karsztvíz nyomásmagasságát.

A tanösvény a Fényes-forrásvidéken, egy láperdőben kialakított, 1350 méteres sétaút, egy ökoturisztikai, szabadtéri bemutató. Olyan helyekre vezeti el a látogatót, ahol eddig csak a madarak jártak.

Széles, biztonságos, cölöpökre rögzített pallókon sétálhattunk az ösvény teljes hosszán, melynek bejárására, kb. egy órára volt szükségünk. A Tanösvényen található tizennyolc állomáson - tájékoztató táblák segítségével - értékes információkat tudhattunk meg e varázslatos világ flórájáról és faunájáról. A térség egyedülálló (köztük fokozottan veszélyeztetett) növénytársulásoknak és állatvilágnak is otthont ad.

A Tanösvényen egy látványos, faszerkezetű kilátótorony is segít a tájékozódásban, a tetejéről kiválóan ráláthatunk a lápos területre, a pusztulóban lévő éger-erdőre.

Az egyik tó felett – melyben szép tavirózsákat is láttunk - kötélhídon lehet átmenni, amely a séta hangulatát csak fokozza.

A Tata környéki láprétek és láperdők karsztforrásai, a mélyművelésű szénbányászati tevékenység miatt, 1973-ra kiapadtak. Szerencsére a bányászat megszűnését követően, mint az országban annyi más helyen, Tata környékén is kezdenek a források éledezni. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel. A források által táplált tavakban újra megjelentek a búvármerüléssel kapcsolatos rendezvények.

Az időjárás kedvezően alakult, ugyan a Cseke-tó partjánál egy kicsit megijedtünk, mert elkezdett szemetelni az eső, az esőkabátok is előkerültek. Azonban pár perc múlva az időjárás ismét a szebbik arcát vette elő. Egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt.

A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, melynek egy jelentős része aszfalton vezetett.

A túra (kirándulás) befejeztével elballagtunk a tatai vasútállomásra, majd onnan vonattal indultunk Budapestre.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 07.

Molnár Béla