A Piszkéstetői Obszervatórium

A nyári Nap esztelen heve elől szombaton a Mátrába menekültünk. A légkondicionált Volán busz Galyatetőig vitt minket, ahol egy rövid séta után elértük Galya-csúcson emelt kilátótornyot. A kilátó belsejében egy kissé avitos vaslépcsőzeten lehetett a parányi kilátóteraszra feljutni, ahol kisebb tolongás alakult ki. Való igaz, hogy másnak is eszébe jutott ezen a kánikulai hétvégén a fővárosból elmenekülni egy valamivel hűvösebb helyre.
A csupán észak felé megnyíló – más irányokban sajnos, idős fák által takart – gyönyörű kilátás megtekintése után egy árnyas, szellős erdei úton, könnyű sétával jutottunk el a Piszkéstetői Obszervatórium kapujához. Az előzetesen megszerzett látogatási engedély birtokában vártuk a bebocsátást. Hamarosan meg is érkezett vendéglátónk, Kiss László csillagász, a fizikai tudományok doktora, és segítségével körbejárhattuk, megtekinthettük az obszervatóriumot. A legkisebb kupolával kezdtük a látogatás érdemi részét. Az itt elhelyezett távcső vezérlő-rendszerének felújítása most van folyamatban, így kellő óvatossággal kellett közlekednünk a kupola terében a szétrakott szerszámok, lógó kábelek között. Az ismertetésből kiderült, hogy az obszervatóriumban mintegy fél évszázada semmiféle fejlesztés nem történt, így nem kell csodálkoznunk a némileg retró műszereken és kutatói környezeten. Most mintha megmozdult volna valami, és olyan átalakításokat vettek tervbe, amelynek eredményeképpen az észlelői feladatokat a lehető legnagyobb mértékben automatizálják, így a szakmai tevékenység hangsúlyát a kreatív munkára lehet áthelyezni.
Az obszervatórium területén már láthatók egy teljesen automatizált, később a netről is kezelhető, kis távcső építkezési munkálatai. A hamarosan munkába álló új eszköz feladatköre a csakis hosszú idejű mérésekkel nyomon követhető, igen lassú változások vizsgálata és rögzítése, amely emberi munkaerőt nem igénylő, csakis automatizált észlelési technikával tehető gazdaságossá. Folyamatban van a webkamera kiépítése is, amelyről a piszkéstetői égboltot lehet majd megtekinteni, a net segítségével akár a Föld bármely pontjáról.
A második kupolában látható, az előbbinél jóval nagyobb távcső roppant érdekes volt számunkra, mivel konstrukciója nélkülözött bármiféle automatikát, így kezelése teljesen manuális volt. Ez azt jelentette, hogy a távcső bármely állapotának, fizikai helyzetének a beállítása mindenféle kis kézi karokkal, áttételes tekerentyűkkel volt lehetséges. A beállításokat a távcső alkatrészeire felvitt, különféle hatalmas skálabeosztások segítették. Szakember legyen a talpán, aki ezt a retró monstrumot kezelni tudja!
A harmadik, több emeletnyi magas, hatalmas átmérőjű kupolában elhelyezett, tiszteletet parancsoló méretű távcső hazánk kissé koros, ám legnagyobb csillagászati műszere. Mint az előző távcsövek, ezt is – a közvetlen betekintés helyett – elektronikus megfigyelésekre alakították ki. Az okulárra szerelt képérzékelő kamera viszont vadonatúj, világszínvonalú, és mind egyes képek, mind pedig gyors képsorozatok felvételére is alkalmas. Az előző távcsövekhez hasonlóan a teljesen automatizált működésre való átalakítása napirenden van.
Felvetődött a kérdés, hogy ugyan mi szükségünk van a csillagászatra, mint alapkutatásra. A legtöbb alapkutatásnál ugyanez a kérdés vetődhet fel. Ugyanekkor ne feledjük, hogy a legtöbb, ma használatos, egyszerűbb vagy bonyolultabb eszközünk működése valamikor, évtizedekkel vagy évszázadokkal korábban egy teljesen haszontalannak tűnő alapkutatás részét képezte. Ugyanekkor mindig számítani lehet arra is, hogy az alapkutatásokból viszonylag kis számú eredmény jut el a mindennapi életben való hasznosításig. De igenis vannak ilyen eredmények, akár egy-két évtizeden belül is! Ilyen praktikus eredmény a GPS navigáció, de a számítógépes drótnélküli hálózatok működésében is egy csillagászati alapkutatás matematikai eredményét lehetett hasznosítani.
Külön örömünkre szolgált, hogy a Piszkéstetői Obszervatórium ismertetése egyszerre volt roppant szakszerű és a laikusok számára is teljesen közérthető, köszönve ezt Kiss Lászlónak, a Konkoly Obszervatórium (Budapest) igazgatóhelyettesének, akinek lelkes és roppant szimpatikus előadásáért maximális köszönetünket fejezzük ki.

Gondolatok a macerációs jegyről

Szunyókált békésen a Kis Sóhivatalból áthelyezett Titán (ti talán tudjátok valamire használni…) a Fő Sóminisztériumi íróasztalára könyökölve, amikor – ó, egek! – rányitott a főnöke. Rögtön le is gorombította, hogy manapság ugyan nincs már brigádmozgalom, meg munkaverseny, meg újítási verseny, meg brigád-céllövészet, de azért még egy titánnak sem lehet az íróasztal mögött csak úgy lazsálnia. Minden hónapban ki kell valami okosat találnia.
Nosza, emberünk másnap jelentette is a főnökének, hogy megvan a szenzációs ötlet: a macerációs jegy! Ennek mindenki örülni fog, hiszen (még…) nem kell érte fizetni, legfeljebb megbüntetik a kedves utast, ha nem váltotta ki. A vasúti pénztárakban, meg a volán mögött persze örülnek neki, rögtön több lett az értelmetlen, felesleges munka és a macera.
Voltaképp emberünk kitett magáért, nemhiába szunyókált előtte bőségesen az íróasztalánál. Persze, az mindenki előtt ismert, hogy a világmegváltó ötletek mindig az íróasztalok mögött születnek, mert a Titánt, aki ott ücsörög, többnyire nem zavarja más ember gondja, meg a rideg valóság sem. Gondolatai álmában szabadon szárnyalnak, s amikor főnöke rátör, hogy ugyan mit csinál Titán, akkor felriad és nincs az a bohókás ötlet, ami ilyenkor az eszébe ne jutna. Mint ez a macerációs jegy.
A MÁV és Volán jegypénztárakban meg a viszonyok erősen változók, az ott dolgozók nehezen dolgozták fel a macerát. Az egyik pénztáros azért morog, hogy a kedves utasok miért nem egyszerre kérik a turistacsoport tíz darab macerációs jegyét. A másik pénztárban meg verik az asztalt, hogy egy darab kedves utas utas csak legfeljebb két darab macerációs jegyet kaphat, azaz ő és a kedves házastársa, és nem illik egy további pénztárnál sumákolni, újabb macerációs jegyet váltani. Harmadik személy részére csak lemásolt személyi igazolvány birtokában szabad új macerációs jegy iránti kérelemmel folyamodni a pénztár műintézményéhez.
A volán mögött ülő buszpilóta meg kéri a nyugdíjasoktól a személyi igazolványokat és közben nagy nyugalommal, póker arccal gyártja a berregő, tetűlassú kis masinájával az ingyenes macerációs jegyeket, zzz, zzzzz, zz, zzzz... Persze ne csodálkozzunk, ha sok macerációs utas miatt akár nagyobb késések is kialakulnak.
Voltaképp mindenki jól járt. Az újítási mozgalom feléledt Csipkerózsika-álmából. Minimális IQ birtokában és szinte zérus szellemi befektetéssel sikrült mindenki örömére kitalálni és megvalósítani egy jó ötletet. Mindannyian örülünk a macerációs jegynek, amely egyúttal még roppant gazdaságos is, szinte ingyen van, csak egy kis többletmunkába, többletidőbe kerül. Persze lehetne még az örömöket fokozni. Például a macerációs jegy nyugdíjas birtokosának minden felszálláskor, jegyellenőrzéskor kötelessége lenne tíz fekvőtámaszt kinyomni, vagy tömött buszon cigánykereket hányni. Járókerettel, mankóval, kerekesszékkel közlekedőknél elegendő lenne egy másodfokú, kétismeretlenes egyenletet kapásból megoldani, avagy IV. Béla gazdaságpolitikáját néhány egyszerű mondattal ecsetelni.
Várjuk a Titán újabb szenzációs ötleteit! Hurrá, utazunk!