A nyári Nap esztelen heve elől szombaton a Mátrába menekültünk. A légkondicionált Volán busz Galyatetőig vitt minket, ahol egy rövid séta után elértük Galya-csúcson emelt kilátótornyot. A kilátó belsejében egy kissé avitos vaslépcsőzeten lehetett a parányi kilátóteraszra feljutni, ahol kisebb tolongás alakult ki. Való igaz, hogy másnak is eszébe jutott ezen a kánikulai hétvégén a fővárosból elmenekülni egy valamivel hűvösebb helyre.
A csupán észak felé megnyíló – más irányokban sajnos, idős fák által takart – gyönyörű kilátás megtekintése után egy árnyas, szellős erdei úton, könnyű sétával jutottunk el a Piszkéstetői Obszervatórium kapujához. Az előzetesen megszerzett látogatási engedély birtokában vártuk a bebocsátást. Hamarosan meg is érkezett vendéglátónk, Kiss László csillagász, a fizikai tudományok doktora, és segítségével körbejárhattuk, megtekinthettük az obszervatóriumot. A legkisebb kupolával kezdtük a látogatás érdemi részét. Az itt elhelyezett távcső vezérlő-rendszerének felújítása most van folyamatban, így kellő óvatossággal kellett közlekednünk a kupola terében a szétrakott szerszámok, lógó kábelek között. Az ismertetésből kiderült, hogy az obszervatóriumban mintegy fél évszázada semmiféle fejlesztés nem történt, így nem kell csodálkoznunk a némileg retró műszereken és kutatói környezeten. Most mintha megmozdult volna valami, és olyan átalakításokat vettek tervbe, amelynek eredményeképpen az észlelői feladatokat a lehető legnagyobb mértékben automatizálják, így a szakmai tevékenység hangsúlyát a kreatív munkára lehet áthelyezni.
Az obszervatórium területén már láthatók egy teljesen automatizált, később a netről is kezelhető, kis távcső építkezési munkálatai. A hamarosan munkába álló új eszköz feladatköre a csakis hosszú idejű mérésekkel nyomon követhető, igen lassú változások vizsgálata és rögzítése, amely emberi munkaerőt nem igénylő, csakis automatizált észlelési technikával tehető gazdaságossá. Folyamatban van a webkamera kiépítése is, amelyről a piszkéstetői égboltot lehet majd megtekinteni, a net segítségével akár a Föld bármely pontjáról.
A második kupolában látható, az előbbinél jóval nagyobb távcső roppant érdekes volt számunkra, mivel konstrukciója nélkülözött bármiféle automatikát, így kezelése teljesen manuális volt. Ez azt jelentette, hogy a távcső bármely állapotának, fizikai helyzetének a beállítása mindenféle kis kézi karokkal, áttételes tekerentyűkkel volt lehetséges. A beállításokat a távcső alkatrészeire felvitt, különféle hatalmas skálabeosztások segítették. Szakember legyen a talpán, aki ezt a retró monstrumot kezelni tudja!
A harmadik, több emeletnyi magas, hatalmas átmérőjű kupolában elhelyezett, tiszteletet parancsoló méretű távcső hazánk kissé koros, ám legnagyobb csillagászati műszere. Mint az előző távcsövek, ezt is – a közvetlen betekintés helyett – elektronikus megfigyelésekre alakították ki. Az okulárra szerelt képérzékelő kamera viszont vadonatúj, világszínvonalú, és mind egyes képek, mind pedig gyors képsorozatok felvételére is alkalmas. Az előző távcsövekhez hasonlóan a teljesen automatizált működésre való átalakítása napirenden van.
Felvetődött a kérdés, hogy ugyan mi szükségünk van a csillagászatra, mint alapkutatásra. A legtöbb alapkutatásnál ugyanez a kérdés vetődhet fel. Ugyanekkor ne feledjük, hogy a legtöbb, ma használatos, egyszerűbb vagy bonyolultabb eszközünk működése valamikor, évtizedekkel vagy évszázadokkal korábban egy teljesen haszontalannak tűnő alapkutatás részét képezte. Ugyanekkor mindig számítani lehet arra is, hogy az alapkutatásokból viszonylag kis számú eredmény jut el a mindennapi életben való hasznosításig. De igenis vannak ilyen eredmények, akár egy-két évtizeden belül is! Ilyen praktikus eredmény a GPS navigáció, de a számítógépes drótnélküli hálózatok működésében is egy csillagászati alapkutatás matematikai eredményét lehetett hasznosítani.
Külön örömünkre szolgált, hogy a Piszkéstetői Obszervatórium ismertetése egyszerre volt roppant szakszerű és a laikusok számára is teljesen közérthető, köszönve ezt Kiss Lászlónak, a Konkoly Obszervatórium (Budapest) igazgatóhelyettesének, akinek lelkes és roppant szimpatikus előadásáért maximális köszönetünket fejezzük ki.
A csupán észak felé megnyíló – más irányokban sajnos, idős fák által takart – gyönyörű kilátás megtekintése után egy árnyas, szellős erdei úton, könnyű sétával jutottunk el a Piszkéstetői Obszervatórium kapujához. Az előzetesen megszerzett látogatási engedély birtokában vártuk a bebocsátást. Hamarosan meg is érkezett vendéglátónk, Kiss László csillagász, a fizikai tudományok doktora, és segítségével körbejárhattuk, megtekinthettük az obszervatóriumot. A legkisebb kupolával kezdtük a látogatás érdemi részét. Az itt elhelyezett távcső vezérlő-rendszerének felújítása most van folyamatban, így kellő óvatossággal kellett közlekednünk a kupola terében a szétrakott szerszámok, lógó kábelek között. Az ismertetésből kiderült, hogy az obszervatóriumban mintegy fél évszázada semmiféle fejlesztés nem történt, így nem kell csodálkoznunk a némileg retró műszereken és kutatói környezeten. Most mintha megmozdult volna valami, és olyan átalakításokat vettek tervbe, amelynek eredményeképpen az észlelői feladatokat a lehető legnagyobb mértékben automatizálják, így a szakmai tevékenység hangsúlyát a kreatív munkára lehet áthelyezni.
Az obszervatórium területén már láthatók egy teljesen automatizált, később a netről is kezelhető, kis távcső építkezési munkálatai. A hamarosan munkába álló új eszköz feladatköre a csakis hosszú idejű mérésekkel nyomon követhető, igen lassú változások vizsgálata és rögzítése, amely emberi munkaerőt nem igénylő, csakis automatizált észlelési technikával tehető gazdaságossá. Folyamatban van a webkamera kiépítése is, amelyről a piszkéstetői égboltot lehet majd megtekinteni, a net segítségével akár a Föld bármely pontjáról.
A második kupolában látható, az előbbinél jóval nagyobb távcső roppant érdekes volt számunkra, mivel konstrukciója nélkülözött bármiféle automatikát, így kezelése teljesen manuális volt. Ez azt jelentette, hogy a távcső bármely állapotának, fizikai helyzetének a beállítása mindenféle kis kézi karokkal, áttételes tekerentyűkkel volt lehetséges. A beállításokat a távcső alkatrészeire felvitt, különféle hatalmas skálabeosztások segítették. Szakember legyen a talpán, aki ezt a retró monstrumot kezelni tudja!
A harmadik, több emeletnyi magas, hatalmas átmérőjű kupolában elhelyezett, tiszteletet parancsoló méretű távcső hazánk kissé koros, ám legnagyobb csillagászati műszere. Mint az előző távcsövek, ezt is – a közvetlen betekintés helyett – elektronikus megfigyelésekre alakították ki. Az okulárra szerelt képérzékelő kamera viszont vadonatúj, világszínvonalú, és mind egyes képek, mind pedig gyors képsorozatok felvételére is alkalmas. Az előző távcsövekhez hasonlóan a teljesen automatizált működésre való átalakítása napirenden van.
Felvetődött a kérdés, hogy ugyan mi szükségünk van a csillagászatra, mint alapkutatásra. A legtöbb alapkutatásnál ugyanez a kérdés vetődhet fel. Ugyanekkor ne feledjük, hogy a legtöbb, ma használatos, egyszerűbb vagy bonyolultabb eszközünk működése valamikor, évtizedekkel vagy évszázadokkal korábban egy teljesen haszontalannak tűnő alapkutatás részét képezte. Ugyanekkor mindig számítani lehet arra is, hogy az alapkutatásokból viszonylag kis számú eredmény jut el a mindennapi életben való hasznosításig. De igenis vannak ilyen eredmények, akár egy-két évtizeden belül is! Ilyen praktikus eredmény a GPS navigáció, de a számítógépes drótnélküli hálózatok működésében is egy csillagászati alapkutatás matematikai eredményét lehetett hasznosítani.
Külön örömünkre szolgált, hogy a Piszkéstetői Obszervatórium ismertetése egyszerre volt roppant szakszerű és a laikusok számára is teljesen közérthető, köszönve ezt Kiss Lászlónak, a Konkoly Obszervatórium (Budapest) igazgatóhelyettesének, akinek lelkes és roppant szimpatikus előadásáért maximális köszönetünket fejezzük ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése