Gondolatok a macerációs jegyről

Szunyókált békésen a Kis Sóhivatalból áthelyezett Titán (ti talán tudjátok valamire használni…) a Fő Sóminisztériumi íróasztalára könyökölve, amikor – ó, egek! – rányitott a főnöke. Rögtön le is gorombította, hogy manapság ugyan nincs már brigádmozgalom, meg munkaverseny, meg újítási verseny, meg brigád-céllövészet, de azért még egy titánnak sem lehet az íróasztal mögött csak úgy lazsálnia. Minden hónapban ki kell valami okosat találnia.
Nosza, emberünk másnap jelentette is a főnökének, hogy megvan a szenzációs ötlet: a macerációs jegy! Ennek mindenki örülni fog, hiszen (még…) nem kell érte fizetni, legfeljebb megbüntetik a kedves utast, ha nem váltotta ki. A vasúti pénztárakban, meg a volán mögött persze örülnek neki, rögtön több lett az értelmetlen, felesleges munka és a macera.
Voltaképp emberünk kitett magáért, nemhiába szunyókált előtte bőségesen az íróasztalánál. Persze, az mindenki előtt ismert, hogy a világmegváltó ötletek mindig az íróasztalok mögött születnek, mert a Titánt, aki ott ücsörög, többnyire nem zavarja más ember gondja, meg a rideg valóság sem. Gondolatai álmában szabadon szárnyalnak, s amikor főnöke rátör, hogy ugyan mit csinál Titán, akkor felriad és nincs az a bohókás ötlet, ami ilyenkor az eszébe ne jutna. Mint ez a macerációs jegy.
A MÁV és Volán jegypénztárakban meg a viszonyok erősen változók, az ott dolgozók nehezen dolgozták fel a macerát. Az egyik pénztáros azért morog, hogy a kedves utasok miért nem egyszerre kérik a turistacsoport tíz darab macerációs jegyét. A másik pénztárban meg verik az asztalt, hogy egy darab kedves utas utas csak legfeljebb két darab macerációs jegyet kaphat, azaz ő és a kedves házastársa, és nem illik egy további pénztárnál sumákolni, újabb macerációs jegyet váltani. Harmadik személy részére csak lemásolt személyi igazolvány birtokában szabad új macerációs jegy iránti kérelemmel folyamodni a pénztár műintézményéhez.
A volán mögött ülő buszpilóta meg kéri a nyugdíjasoktól a személyi igazolványokat és közben nagy nyugalommal, póker arccal gyártja a berregő, tetűlassú kis masinájával az ingyenes macerációs jegyeket, zzz, zzzzz, zz, zzzz... Persze ne csodálkozzunk, ha sok macerációs utas miatt akár nagyobb késések is kialakulnak.
Voltaképp mindenki jól járt. Az újítási mozgalom feléledt Csipkerózsika-álmából. Minimális IQ birtokában és szinte zérus szellemi befektetéssel sikrült mindenki örömére kitalálni és megvalósítani egy jó ötletet. Mindannyian örülünk a macerációs jegynek, amely egyúttal még roppant gazdaságos is, szinte ingyen van, csak egy kis többletmunkába, többletidőbe kerül. Persze lehetne még az örömöket fokozni. Például a macerációs jegy nyugdíjas birtokosának minden felszálláskor, jegyellenőrzéskor kötelessége lenne tíz fekvőtámaszt kinyomni, vagy tömött buszon cigánykereket hányni. Járókerettel, mankóval, kerekesszékkel közlekedőknél elegendő lenne egy másodfokú, kétismeretlenes egyenletet kapásból megoldani, avagy IV. Béla gazdaságpolitikáját néhány egyszerű mondattal ecsetelni.
Várjuk a Titán újabb szenzációs ötleteit! Hurrá, utazunk!